Anno 1906.
kedd, június 17, 2025
21 Sivan 5785 || Maccabiah :
  • hu Magyar
  • en English
Maccabi VAC Hungary
MWU official member
  • Kezdőlap
  • Rólunk
    • Maccabiah
    • Történelem
    • Partnerek
    • Adatok-Alapszabályzat
    • Eredmények
    • SPORT/VAC tanulmány
    • Maccabi VAC könyv
    • Fun Run 2023
      • Önkéntesség
      • Regisztráció
      • Szervezetek
    • YELLOW CANDLE
    • DONATE
  • Szakosztályok
    • Összes
    • Atlétika
    • Bridzs
    • Futsal
    • Karate
    • Kerékpár
    • Kosárlabda
    • Krav Maga
    • Labdarúgás
    • Tájfutás
    • Tenisz
    • Torna
    • Vívás
    • Vízilabda
    Maccabi VAC Sport Vasárnap

    Maccabi VAC Sport Vasárnap

    Maccabi Youth Games

    Maccabi Youth Games

    Hanukai Foci

    Hanukai Foci

    Jótékonysági közösségi futás és séta

    Jótékonysági közösségi futás és séta

    Keleti Ágnes a legidősebb élő olimpiai bajnok

    Keleti Ágnes a legidősebb élő olimpiai bajnok

    MaccabiRide #2

    MaccabiRide #2

    Maccabi VAC Padel Tournament

    Maccabi VAC Padel Tournament

    Kerékpáros siker!

    Kerékpáros siker!

    Tag

    • emg2019
  • Események
  • MACCABIAH 2025

    • Regisztráció
    • Tájékoztató
No Result
View All Result
Maccabi VAC Hungary
  • Kezdőlap
  • Rólunk
    • Maccabiah
    • Történelem
    • Partnerek
    • Adatok-Alapszabályzat
    • Eredmények
    • SPORT/VAC tanulmány
    • Maccabi VAC könyv
    • Fun Run 2023
      • Önkéntesség
      • Regisztráció
      • Szervezetek
    • YELLOW CANDLE
    • DONATE
  • Szakosztályok
    • Összes
    • Atlétika
    • Bridzs
    • Futsal
    • Karate
    • Kerékpár
    • Kosárlabda
    • Krav Maga
    • Labdarúgás
    • Tájfutás
    • Tenisz
    • Torna
    • Vívás
    • Vízilabda
    Maccabi VAC Sport Vasárnap

    Maccabi VAC Sport Vasárnap

    Maccabi Youth Games

    Maccabi Youth Games

    Hanukai Foci

    Hanukai Foci

    Jótékonysági közösségi futás és séta

    Jótékonysági közösségi futás és séta

    Keleti Ágnes a legidősebb élő olimpiai bajnok

    Keleti Ágnes a legidősebb élő olimpiai bajnok

    MaccabiRide #2

    MaccabiRide #2

    Maccabi VAC Padel Tournament

    Maccabi VAC Padel Tournament

    Kerékpáros siker!

    Kerékpáros siker!

    Tag

    • emg2019
  • Események
  • MACCABIAH 2025

    • Regisztráció
    • Tájékoztató
No Result
View All Result
Maccabi
No Result
View All Result

MARIAN TURSKI: AUSCHWITZ NEM AZ ÉGBŐL POTTYANT LE

2020. JANUÁR 27.

Maccabi VAC by Maccabi VAC
január 30, 2020
in Hírek, Kulturális hírek
0

Marian turski:

Auschwitz nem az égből pottyant le

  1. január 27.

A Nemzetközi Holokauszt Emléknapon Auschwitz-Birkenau-ban elmondott beszédnek a Polityka c. lengyel hetilapban megjelent kivonata.

Ne legyetek közömbösek – szólított fel Marian Turski, volt auschwitzi fogoly, szerkesztőségünk tagja, aki részt vett az Auschwitz-Birkenau tábor felszabadítása 75. évfordulója alkalmából tartott ünnepségen.

Marian Turski 1926. június 26-án született a mai Litvániában levő Druskiennikiben. 1942-től az akkor Litzmannstadtnak nevezett Łódź gettójában élt. 1944 augusztusában deportálták az auschwitzi koncentrációs táborba. 1945 tavaszán túlélte a koncentrációs tábor volt foglyainak Auschwitzból Buchenwaldba tartó halálmenetét. 1958-tól a Polityka történelmi rovatának vezetője. Aktív résztvevője számos zsidó szervezetnek. 2009-től a Lengyel Zsidók Történeti Múzeuma tanácsának elnöke.     

Tisztelt egybegyűltek, barátaim, egyike vagyok a ma még élő keveseknek, akik a felszabadítás előtti csaknem utolsó pillanatig ezen a helyen voltak. Január 18-án kezdődött az auschwitzi táborból való ún. evakuálásom, amely hat és fél nappal később rabtársaim több mint fele számára Halálmenetnek bizonyult. Együtt voltunk a 600 fős oszlopban. A következő évfordulót minden valószínűség szerint már nem érem meg. Ilyen az emberi törvény. 

Marian Turski: Két halálmenetet éltem át. A háború után semmire nem emlékeztem.

Ezért bocsássátok meg nekem, hogy abban, amiről beszélek, lesz egy kis meghatódottság. Az, amiről beszélni szeretnék, elsősorban a lányomnak, a leányunokámnak szól, akinek köszönöm, hogy itt van a teremben, a fiúunokámnak: azokra gondolok, akik a lányom, az unokáim kortársai, azaz az új nemzedékre, különösen a legifjabbakra, az egészen fiatalokra, akik még náluk is fiatalabbak.   

Amikor kitört a világháború, tizenéves voltam. Az apám katona volt és súlyos tüdőlövést kapott. Ez családom drámája volt. Anyám a lengyel-litván-belorusz határvidékről származott, amit elöntöttek a hadseregek, oda-vissza mozogtak, raboltak, erőszakoskodtak, falvakat gyújtottak fel, hogy semmi se maradjon azoknak, akik utánuk jönnek. Mondhatom tehát, első kézből tudtam, apámtól és anyámtól, mi a háború. De mindannak ellenére, hogy az csak 20, 25 éve volt, olyan távolinak tűnt, akár a XIX. századi lengyel felkelések, vagy a francia forradalom.   

Amikor ma fiatalokkal találkozom, tisztában vagyok azzal, hogy 75 év után kissé unják ezt a témát: a háborút, a Holokausztot, a Shoát, az emberirtást. Megértem őket. Ezért megígérem, fiatalok, hogy nem a szenvedéseimről mesélek. Nem mesélek nektek arról, mit éltem át, az én két halálmenetemről, arról, hogy amikor véget ért a háború, 32 kilósan a kimerültség és az élet végén jártam. Nem mesélek arról, ami a legrosszabb volt, azaz a hozzám legközelebb állóktól való elválásról, amikor a szelektálás után megérzed, mi vár rájuk. Nem, nem fogok erről beszélni. A lányom nemzedékével és az unokáim nemzedékével róluk magukról szeretnék beszélni.         

Látom, itt van velünk Ausztria elnöke, Alexander Van der Bellen úr. Emlékszik ugye, elnök úr, amikor fogadott engem és a Nemzetközi Auschwitz Bizottság vezetőségét, amikor azokról az időkről beszéltünk? Ön ekkor a következő megfogalmazást használta: „Auschwitz ist nicht vom Himmel gefallen”. Auschwitz nem az égből pottyant le. Azt mondhatnám, ahogy nálunk mondják: ez nyilvánvaló evidencia.   

Hát persze, hogy nem az égből pottyant le. Banális állításnak tűnhet, de mély és a megértéshez nagyon fontos gondolati rövidítés van benne. Menjünk vissza egy pillanatra gondolatban, képzeletben a harmincas évek Berlinjébe. Majdnem a város közepén vagyunk. A kerület neve: Bayerisches Viertel, Bajor Kerület. Három megállóra a Kuddamtól, a Zootól. Ahol ma a metróállomás van, ott van a Bayerischer Park, a Bajor Park. És ezeknek a korai 30-as éveknek egy napján a padokon felirat jelenik meg: „Zsidóknak tilos ezekre a padokra ülni”. Azt mondhatnánk: ez kellemetlen, nem fair, nem oké, de végül is annyi pad van a környéken, le lehet valahova máshova ülni, nem egy szerencsétlenség.  

Ebben a kerületben zsidó származású német értelmiségiek laktak. Albert Einstein, a Nobel-díjas Nelly Sachs, a gyáros politikus, Walther Rathenau külügyminiszter. Aztán az uszodában megjelent egy felirat: „Zsidóknak ebbe az uszodába tilos a belépés”. Megint azt mondhatjuk: ez nem valami kellemes, de Berlinben annyi a hely, ahol fürödni lehet, annyi a tó, a csatorna, csaknem mint Velencében, tehát lehet valahol másutt.  

Ezzel egyidőben valahol megjelenik egy felirat: „Zsidók nem lehetnek német énekes szervezetek tagjai”. Na és? Énekelni, zenélni akarnak, jöjjenek össze valahol külön énekelni. Aztán megjelenik a felirat és a parancs: „Zsidó, nem árja gyerekek nem játszhatnak német, árja gyerekekkel.” Majd magukban fognak játszani. Aztán megjelenik a felirat: „Zsidóknak kenyeret és élelmiszert csak 17 óra után árusítunk.” Ez egy kis nehézséget okoz, mert kisebb a választék, de végtére is 17 óra után is lehet vásárolni.      

Vigyázat, vigyázat! Kezdjük magunkévá tenni a gondolatot, hogy ki lehet valakit rekeszteni, hogy meg lehet valakit bélyegezni, hogy ki lehet valakit iktatni. És ily módon lassacskán, fokozatosan, nap nap után kezdenek az emberek ezzel azonosulni. Az áldozatok, a pribékek és a tanúk, azok, akiket úgy nevezünk: bystanders – kezdenek hozzászokni a gondolathoz és az eszméhez, hogy az a kisebbség, amelyik Einsteint, Nelly Sachsot, Heinrich Heinét, a Mendelsohnokat adta, valami más, hogy ki lehet lökni őket a társadalomból, hogy ezek idegen emberek, hogy ezek olyanok, akik fertőzést, ragályt terjesztenek. Ez már borzalmas, veszélyes. Ez a kezdete annak, ami egy pillanattal később bekövetkezhet.    

Az akkori hatalom egyfelől ügyes politikát folytat, mert pl. teljesíti a munkások követelését. Május elsejét Németországban soha nem ünnepelték – ők akarják? kérem, csak tessék. A munkaszüneti napon bevezetik a Kraft durch Freudét („örömben az erő”). Ez tehát a munkásünnep eleme. Felülkerekedhetnek a munkanélküliségen, Játszhatnak a nemzeti méltóság húrjain: „Németek, emelkedjetek fel Versailles szégyenéből. Térjen vissza a büszkeségetek.” És ez a hatalom egyszersmind látja, hogy ezeket az embereket lassan eluralja az érzéketlenség, a közömbösség. Megszűnnek reagálni a rosszra. És akkor a hatalom megengedheti magának, hogy felgyorsítsa a rossz folyamatokat.   

És aztán hirtelen bekövetkezik: a zsidók munkába való felvételének tilalma, az emigrálás tilalma. Aztán gyorsan megtörténik a gettóba küldésük: Rigába, Kownóba, az én gettómba, a lódzi gettóba, Litzmannstadtba. A többséget innen aztán továbbküldik Kulmhofba, a Ner melletti Chełmnóba, ahol aztán teherautó-üzemanyaggázzal legyilkolják őket, a többieket meg Auschwitzba, ahol modern gázkamrákban ciklon B-vel gyilkolják le őket. És itt bizonyosodik be, amit az elnök úr mondott: „Auschwitz nem hirtelen pottyant le az égből”. Auschwitz kis léptekkel menegetett, lépegetett, közeledett, míg meg nem történt, ami itt bekövetkezett.

Lányom, unokám, lányomnak kortársai, unokám kortársai – lehet, hogy nem ismeritek Primo Levi nevét. Primo Levi volt ennek a tábornak az egyik leghíresebb foglya. Primo Levi egykor a következőket fogalmazta meg: „Ez megtörtént, ami azt jelenti, hogy megtörténhet. Ez azt jelenti, hogy ez mindenütt, az egész világon megtörténhet.”   

Megosztom veletek egy saját emlékemet: 1965-ben az Amerikai Egyesült Államokban voltam ösztöndíjjal. Akkor volt a tetőpontján az emberi jogokért, a polgárjogokért, az afroamerikai lakosság jogaiért zajló küzdelem. Volt szerencsém részt venni Martin Luther Kinggel a Selma városából Montgomerybe való menetelésen. És akkor az emberek, amikor megtudták, hogy Auschwitzban voltam, megkérdeztek: „Mit gondolsz, ilyesmi biztos csak Németországban történhetett meg? Előfordulhatott volna máshol is?” És én azt mondtam nekik: „Ez nálatok is megtörténhet. Ha megtörik a polgárjogokat, ha nem értékelik a kisebbség jogait, ha azokat likvidálják. Ha a jog meginog, ahogy az megtörtént Selmában, akkor ez bekövetkezhet.”. Mit lehet tenni? Ti magatok, mondtam nekik, ha képesek vagytok megvédeni az alkotmányt, a jogaitokat, a demokratikus rendeteket, megvédve a kisebbségi jogokat – akkor legyőzhetitek.           

Mi Európában többségében a zsidó-keresztény hagyományokból eredünk. Hívők és nem hívők egyaránt civilizációs kánonjukként fogadják el a tízparancsolatot. Roman Kent barátom, a Nemzetközi Auschwitz Bizottság elnöke, aki öt évvel ezelőtt, az előző jubileum alkalmából beszélt ezen a helyen, ma nem tudott iderepülni. Ő találta ki a 11. parancsolatot, amely a Shoá, a Holokauszt, a megvetés szörnyű korának a tapasztalata. Így hangzik: ne légy közömbös.    

És ezt szeretném mondani a lányomnak, ezt szeretném mondani az unokáimnak. A lányom, az unokáim kortársainak, lakjanak bárhol: Lengyelországban, Izraelben, Amerikában, Nyugat-Európában, Kelet-Európában. Ez nagyon fontos. Ne legyetek közömbösek, ha történelmi hazugságokat láttok. Ne legyetek közömbösek, amikor azt látjátok, hogy a múltat beleerőltetik a politika aktuális szükségleteibe. Ne legyetek közömbösek, amikor bármilyen kisebbséget diszkriminálnak. A demokrácia lényege, hogy a többség kormányoz, de a demokrácia azon alapul, hogy a kisebbség jogait meg kell védeni. Ne legyetek közömbösek, amikor akármelyik hatalom megsérti a már meglevő, elfogadott társadalmi megállapodást. Legyetek hűek a parancsolathoz. A tizenegyedik parancsolathoz: ne légy közömbös.    

Mert ha az leszel, még körül sem nézhettek, amikor rátok, az utódaitokra, hirtelen lepottyan az égből valamilyen Auschwitz.

(Ford. Hárs Gábor)

 

Maccabi VAC

Maccabi VAC

Next Post
CSODARABBIK ÚTJA FUTÁS A MACCABI VAC SZERVEZÉSÉBEN

CSODARABBIK ÚTJA FUTÁS A MACCABI VAC SZERVEZÉSÉBEN

Címkék

basketball berlin carlos charity community day emc emg európai foci fun funrun futsal futsal futás hanuka hanukkah iskola israel izrael jusztin játékok keleti kiállítás kosárlabda kupa lauder maccabi maccabiah magyar mwu rabbi results run running scheiber school sport tapiero tenisz tennis torna vízilabda waterpolo ágnes
  • Magyar
Maccabi VAC Hungary

H 1061 Budapest,
Paulay Ede utca 1.
Tel.: +36 30 733 00 23
+36-1-374-3070
info@maccabi.hu
Powered by Bettery
© 2020

Maccabi VAC Hungary

  • Rólunk
  • Szakosztályok
  • Adatkezelési tájékoztató
  • Alapszabályzat
  • Archívum 2015-2019

Kövess Minket / Follow Us

No Result
View All Result
  • Kezdőlap
  • Rólunk
    • Maccabiah
    • Történelem
    • Partnerek
    • Adatok-Alapszabályzat
    • Eredmények
    • SPORT/VAC tanulmány
    • Maccabi VAC könyv
    • Fun Run 2023
      • Önkéntesség
      • Regisztráció
      • Szervezetek
    • YELLOW CANDLE
    • DONATE
  • Szakosztályok
  • Események
  • MACCABIAH 2025

    • Regisztráció
    • Tájékoztató
  • hu Magyar
  • en English

H 1061 Budapest,
Paulay Ede utca 1.
Tel.: +36 30 733 00 23
+36-1-374-3070
info@maccabi.hu
Powered by Bettery
© 2020