Rövid, jól pergő, bár kellő figyelmet nem kapó sporttörténeti konferenciát szervezett a Testnevelési Egyetem, a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum, valamint az EMG 2019 Sport Kft. az egyetem tavaly átadott új épületének Athén termében „Különleges fejezetek a magyarországi zsidó sport történelméből” címmel.
Hajós Alfréd olimpiai bajnok
Szerencsére az érdeklődők április közepétől online elérhetik a konferencia teljes anyagát az emg2019.hu oldalon, amely a Maccabi Európa Játékok hivatalos oldala. A konferencia kísérőprogramjaként a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum 11 tablón mutatta be az „Akikért a harang szólt…” című kiállítását. A konferencia a július 29. és augusztus 7. között Budapesten megrendezendő 15. Maccabi Európa Játékokhoz kapcsolódva három téma köré szerveződött: egyesületi sporttörténet, labdarúgás, illetve a hazai sporttörténet híres zsidó alakjai.
A megjelenteket Dr. Sterbenz Tamás, a Testnevelési Egyetem általános rektorhelyettese köszöntötte. Beszédében hangsúlyosan kiemelte, mennyire fontosnak tartja az egyetem, hogy a hallgatók tisztában legyenek vele, a zsidó magyar sportolók mennyiben járultak hozzá az ország sportsikereihez.
A rektorhelyettes köszöntője után Stella Syrkin, a Maccabi Világszövetség európai tagszervezetének ügyvezető igazgatója, az Európai Maccabi Szövetség ügyvezető igazgatója foglalta össze a Maccabi mozgalom történetét. Előadásából kiderült, az első Maccabi Klubot 1895-ben német zsidók alapították Isztambulban. A példa nyomán szerte Európában gyors egymásutánban jöttek létre a zsidó sportklubok. A mai Izrael területén, amely akkor még Palesztina volt, 1912-ben alakult meg a Maccabi Szövetség, ebbe tömörültek az ottani klubok. Karlovy Varyban 1921-ben rendezték az első Maccabi Világuniót, majd nyolc év múlva, 1929-ben Prágában került sor az első Maccabi Európa Játékokra. Ekkor született meg a világjátékok gondolata, melyet 1932-ben Tel-Avivban rendeztek 400 sportoló részvételével. 1953 óta négyévente rendezik meg a világjátékokat, amelyen első ízben 1989-ben (ez volt a 13.) vettek részt közép-európai zsidó sportolók. A Maccabi Világjátékok, a Maccabiah vagy más néven „Zsidó Olimpia”, a zsidó sportolók világversenye, melyet négyévente rendeznek meg Izraelben, az olimpiát követő évben. A Maccabi Európa Játékokat szintén négyévente, két év eltolással rendezik meg a Maccabi Világjátékoktól. A Maccabi Európa Játékok színhelye idén július végén, augusztus elején 90 év után először újra Közép-Európában, egészen pontosan Budapesten lesz a VAC, a Mazsihisz és az MTK közös nyertes pályázatának eredményeképp.
Jusztin Ádám, a Maccabi VAC elnöke előadásában az 1906-ban alakult Vívó- és Atlétikai Club (innét az elnevezés – VAC), az első magyar zsidó sportklub történetével ismertette meg a konferencia résztvevőit. A klub alapítója Dömény Lajos volt, a klub szellemiségének lényegét Beregi Benjámin fogalmazta meg 1920. január 23-án megjelent írásában a Zsidó Szemlében. Beregi így írt: „A VAC fellépésével megszűnt az az anomália, hogy valamely sportegyletet tagjai miatt zsidónak mondjanak lekicsinylésből vagy gúnyból, mert íme előállt a Vívó és Atlétikai Club és azt mondta, vállalom a zsidó nevet, sőt nem csak vállalom, hanem tágult tüdővel kiáltom oda a magyar társadalomnak: aki zsidó erőt és zsidó csapatot akar látni, ide nézzen reánk, akik semmiből, csupán a szívből és egy szimbólumból valódi erőforrást teremtettünk.”
Kronberger Lily, a magyar sport első világbajnoka
Jusztin Ádám elmondta, a VAC kezdettől multisportegyesület volt ezer főt meghaladó tagsággal. A kor viszonyaira jellemző, hogy amikor a csapat ellen szurkoltak, a lelátóról ezt kiabálták: „Hajrá, magyarok!” Érdemes tisztában lenni azzal, jelezte az előadó, hogy példaképpen olyan sportolók voltak „VAC”-sok, mint Keleti Ágnes tornász, Klein Rudolf kosárlabdázó, aki BEK győztes edző lett, és nem utolsó sorban a tavaly elhunyt Szepesi György. A klubot a zsidótörvények elfogadása után 1938-ban betiltották, majd az 1945-ös újraindulás után 1949-ben előbb ellehetetlenítették működését, majd 1952-ben ismét betiltották. A VAC 1989-ben indult újra Keveházi Mihály (Michael Kevehazi) segítségével, ő 1947-ben vándorolt ki Angliába és dr. Gonda János vezetésével. A klub lényege mindig is, természetesen ma is három szóban fogalmazható meg: zsidó, sport, hagyomány.
Deutsch Tamás, az MTK elnöke a több mint 130 éves sportklub történetét ismertette röviden a konferencia résztvevőivel. Kiemelte, mennyire sajnálja, hogy a klub alapítójáról, Szekrényessy Kálmánról még mindig nagyon keveset tudunk, emlékét nem ápoljuk méltóképpen, holott Kossuth Lajos, Jókai Mór és Garibaldi barátja volt, Hajós Alfréd edzője, és nem mellesleg az első sportnapilap alapítója, aki 1200 fős stadiont is építtetett. Az elnök elmondta, az MTK volt az első magyar sportklub, ahol 1912-től polgárjogot nyert a nők sportolása. Deutsch Tamás zárszóként elmondta, hogy a VAC és az MTK nagy álma volt az idei Maccabi Európa Játékok Budapestre hozása, de sokan megpróbálták őket erről lebeszélni, mondván, csak álmodoznak. S íme, mondta az elnök, az álom valóra vált, és most nyáron 30 ország 2500 sportolója 25 sportág képviseletében érkezik Budapestre.
Az MTK elnöke után Kő András MOB-médiadíjas riporter, Dr. Szegedi Péter sporttörténész és Dr. Dénes Tamás sporttörténész beszélgettek híres magyar zsidó labdarúgókról és nem csupán az MTK és a VAC kapcsán. A beszélgetésben szóba került Guttmann Béla, Bányai Lajos, Weisz Árpád és Erbstein Ernő pályafutása is.
dr. Fuchs Jenő olimpiai bajnok
Az előadások sorát Dr. Szabó Lajos a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum igazgatója folytatta, aki a legismertebb honi zsidó származású sportemberekről beszélt. Előadását a sport társadalmi szerepével kezdte, mely kiemelkedést, lehetőséget jelentett a zsidó fiatalok számára, majd időrendben haladva szóba került Hajós (Guttmann) Alfréd első magyar olimpiai bajnok, Kronberger Lily az első magyar világbajnok, és sorban a többiek: Werkner Lajos, Gede Oszkár, Fuchs Jenő, Gombos Sándor, Földes Dezső, Garai János, Elek Ilona, Kabos Endre, Petchauer Attila, Weisz Richárd, Kárpáti Károly, Bródy György, Sárkány Miklós. Sajnos nagyon sokan a holokauszt áldozatai lettek, de Hajós Alfréd, Mező Ferenc, Elek Ilona, Keleti Ágnes, Székely Éva és Szepesi György túlélték a szörnyűségeket. Szabó Lajos elmondta, a háború után már csak azokról derülhetett ki zsidó származásuk, akik ezt vállalták. Előadását azzal zárta, mondandójának legfontosabb célkitűzése az volt, hogy emléket állítson ezeknek a zsidó sportolóknak.
A konferencia utolsó előadója Dr. Szikora Katalin, a Testnevelési Egyetem nyugalmazott egyetemi docense volt, aki a zsidó sportdiplomatákat és mecénásokat mutatta be. Például Kemény Ferencet, aki a NOB és a MOB alapító tagja volt és Mező Ferencet, aki szintén MOB és NOB tag is volt. Szó esett még Fischer Mórról, Donáth Leóról és Brüll Alfrédról. A magyar sportnak olyan mecénásai voltak, mint Goldberger Leó, Aschner Lipót és Weiss Manfréd.
www.szombat.org-ban megjelent Írta: Bóka B. László – 2019-03-22 Rovat: Sport, Történelem
