Híres zsidó sportolók és sportvezetők Magyarországon
A Maccabi VAC minden héten bemutat egy hazai zsidó sportolót, sportvezetőt, metszénást, edzőt, aki meghatározó szerepet töltött be a magyar és az egyetemes sportéletben.
Elek Ilona
(1907–1988)
Kétszeres olimpiai bajnok és hatszoros világbajnok
magyar tőrvívó; a magyar sport első női
olimpiai aranyérmese
Már az 1928-as olimpiai csapatban is számításba
vették, mint tartalék. 1929-ben a magyar bajnokságon
második, majd az Eb-n ötödik lett az egyéni
versenyben.
1933-ban ismét második volt a magyar
bajnokságon. A budapesti Eb-n csapatban első,
egyéniben ötödik lett. Egy évvel később, már
a Detektív AC versenyzőjeként ismét ezüstérmes
lett az ob-n, majd az Európa-bajnokságon
csapatban és egyéniben is győzött. Ugyanezeket
az eredményeket érte el 1935-ben is. 1936-ban
San Remóban csapat-Európa-bajnok lett, majd
megszerezte első magyar bajnoki címét is. Zsidó
származása miatt a berlini olimpia előtt kizárták a
Honvéd Tiszti Vívó Klubból, majd a MAC-ból is, de
ennek ellenére részt vett a játékokon, és 21 mérkőzéséből
csak hármat vesztett el, ami elegendő volt
az első hely megszerzéséhez, ezzel
a magyar sport első női olimpiai aranyérmese lett.
A náci szervezőket különösen bosszantotta, hogy
egy német vívó (Helene Mayer) elől vitte el az elsőséget.
1937-ben megvédte magyar bajnoki címét,
a párizsi vb-n csapatban első, egyéniben második
lett. Az UTE versenyzőjeként 1938-ban hatodik
lett az ob-n, 1940-ben csapatbajnoki ezüstérmes
volt. A háborús évek alatt származása miatt nem
versenyezhetett.
1946-ban, a KASE sportolójaként a csapatbajnokságban
és egyéniben nyert aranyérmet.
1947-ben ismét egyéni bajnok lett. 1948-ban
a hágai csapat vb-n ezüstérmes lett, a londoni
olimpiai játékokon 12 év után megvédte bajnoki
elsőségét. Ez vele együtt két sportolónak sikerült.
1949-ben ismét két magyar bajnoki elsőséget
szerzett, amit 1950-ben megismételt. 1952-ben
szerezte pályafutása utolsó egyéni magyar bajnoki
aranyát. Az 1952. évi nyári olimpiai játékokon az
első helyen kialakult holtversenyt eldöntő találkozón
szenvedett minimális vereséget, így ezüstérmes
lett. 1951-től 1955-ig minden vb-n tagja volt
a győztes csapatnak.
Az 1956-os csapat vb-n bronzéremmel búcsúzott
a világversenyektől, a Melbourne-i olimpiára már
nem jutott ki.
1937 és 1956 között hat világbajnokságot (ebből
öt csapataranyat), öt Európa-bajnoki elsőséget és
tíz magyar bajnoki címet nyert. Mindezek mellett
számtalan más érem birtokosa volt. Összesen 63
alkalommal volt magyar válogatott.
Sportpályafutásának befejezése után az Óra és
Ékszer Kereskedelmi Vállalat igazgatóhelyettese
volt. Testvérével együtt írt önéletrajzi műve Így
vívtunk mi címen jelent meg 1968-ban.
