Brüll Alfréd 75 éve a nácizmus áldozata lett. Botlatókő avatásával emlékezünk rá.
Brüll Alfréd, minden idők legnagyobb formátumú magyarországi klubelnöke, a zsidó közöség sportjának halhatatlan támogatója 1876. december 10-én született Budapesten.
dr Deutsch Tamás beszéde:
“Tisztelt Emlékező Közösség, Kedves Barátaim!
Köszönöm, hogy összetalálkoztunk ma.
Különleges pillanat a mai.
Különleges emlék készült egy különleges embernek.
Annyi szép képpel él a magyar nyelv:
lépten-nyomon: mondjuk, amikor azt akarjuk érzékeltetni, hogy mindig elénk kerül valaki vagy valami, állandóan tetteinek a nyomát találjuk;
jártában-keltében: mondjuk, amikor azt akarjuk érzékeltetni, hogy talán nem is azt kerestük, amit találtunk;
vagy: „a bölcs is hétszer botlik”: szól a közmondás, figyelmeztetve arra bennünket, hogy egyikőnk sem tökéletes.
A magyar nyelv tele van gyönyörű képekkel a járásról, a sétáról és igen, a botlásról is, és ha már így van, és hál’istennek, hogy így van, akkor milyen nagyszerű gondolat és szimbólum, hogy legnagyobbjainkról botlatókövekkel, a járdába épített alkotásokkal is emléket állítunk.
Brüll Alfréd, a legnagyobb hazai sportvezetők egyike, a magyarországi zsidó sport egyik megalapítója, a generális és univerzális sportember emlékét idézzük ma meg – ismét, megérdemelten.
A magyar nyelv képeit említettem az imént, és természetesen nem véletlenül tettem.
A magyar és a magyarországi zsidó sport történetében járva-kelve lépten nyomon Brüllbe, az ő hagyatékába és életművébe, általa pedig imádott klubunk, az MTK nagyszerű történetébe botlunk.
Brüll Alfréd sportújságíróként, sportvezetőként, sportdiplomataként, mecénásként szolgálta a sportot. Univerzális sportvezető volt, otthonosan mozgott számtalan sportágban, bátor képviselője volt a hazai sportnak külföldön, mozgatta üzleti és diplomáciai kapcsolatrendszerét, fáradhatatlan volt és – a sportban legalábbis – legyűrhetetlen.
Talán a magyar sporttörténelem legmegrázóbb pillanata is hozzá kötődik: amikor 1940-ben, a második zsidótörvény elfogadása után Brüll Alfréd, Preiszman Lajos és Fodor Henrik úgy döntöttek, hogy a háttérbe vonulnak, hogy ne gátolják szeretett klubjuk, az MTK működését, az egyesület játékosai úgy döntöttek: inkább feloszlatják a klubot.
Megrázó, tragikus és méltó perc volt.
Megmutatta, hogy bár a sport az élet legfontosabb dolga tud lenni, van olyan pillanat, amikor a sportról való lemondás a legfontosabb, amit az ember megtehet.
Közel nyolcvan esztendő távolából ráz meg minket az MTK és Brüll Alfréd tragédiája.
Soha nem felejtjük el azokat, akik az elmúlt 131 évben az MTK családjába tartozóként, vagy azzal sorsközösséget vállalóként embertelen hatalmak áldozataként vesztették életüket.
Tisztelt Ünneplő, Emlékező Közösség!
A magyar sport egésze históriájának feldolgozása, és – számunkra különösen – a hazai zsidó sport történetének megismertetése nélkül nem lesz a sportunk sikeres.
Mert meggyőződésem, hogy csak a tradíciókra támaszkodó, abból merítő sport lehet sikeres. Sokszor, helyesen, hivatkozunk arra, hogy a sport a kultúra része: ez így is van.
Ám ha így van, akkor ugyanazok a törvényszerűségek igazak rá, mint a kultúra bármely ágára: zene, képzőművészet, tánc vagy film: egyik sem létezne az elődök tudásának ismerete és a jelenbe való beépülése nélkül. Megújítva megőrizni: valahogy így szól a jól ismert tételmondat.
Brüll és társai hagyatéka megőrzésre és megújításra méltó.
Ezzel a kővel, a járdába épített botlatókővel ezt is üzenjük. Amikor a magyar sport erősítésén gondolkodunk, mindig „botoljon meg” a gondolatunk Brüll Alfréd hagyatékán.
Ha másért nem, hát azért is érdemes megidézni az ő történetét, életművét, mert hát hinnünk kell a közmondásnak: „a bölcs is hétszer botlik”. Brüll példája álljon tehát előttünk, tanuljunk belőle, hogy kevesebbet botoljunk, ha lehet, akkor hetet se.
Tisztelt Emlékezők!
Adjunk hálát a fennebbvalónak, hogy nem kell megélnünk azt a sorsot, amit Brüll és kortársai éltek át. Egy békésebb, de zaklatott világban élünk. Elrabol minket a tempó, elvisz a rohanás, az ügyek, a megoldandó kérdések, a problémák, a nehézségek, a fölösleges marakodások.
Ám közben elhelyezzük ezt a fényes követ, hogy megállítson és emlékeztessen bennünket a bölcs és életvidám Brüll Alfrédra, a magyarként zsidó és zsidóként magyar polihisztorra, minden idők egyik legnagyobb sportvezetőjére.
Legyünk hálásak és hajtsuk meg mélyen a fejünket előtte, és akkor pont ezt a követ fogjuk látni.
Akárha a sírján lenne.
Bár tehettük volna oda.”
